Akkortájt, elsősorban a gleccserek szépsége érdekelt, a hasadékokon való átkelés izgalma. Az évtizedek során többször eljutottam a Himalája, a Turkesztáni-hegylánc, a Kaukázus, az Andok, sőt Új-Zéland gleccsereire, de akkor már jegyzeteltem, forrásmunkákat kerestem, mennyit rövidültek másfél évszázad alatt, mennyi jég olvadhatott el a felmelegedés következtében. Egyre inkább megerősödött az a meggyőződésem, hogy a gleccserek a Föld legjobb hőmérői, mert nem az időjárás szeszélyeit tükrözik, hanem a légköri hőmérséklet több évtizedes változásait. A globális felmelegedés annyira meggyőződésemmé vált, hogy arra az életemet tenném. Minderről könyvet írtam Gleccserek a Föld hőmérői címmel. A geológus kompetenciája itt véget is érhetne, de arra is választ kell keresni, hogy ebben a felmelegedési folyamatban van-e, és ha van, akkor mekkora az ember szerepe. Erről is szeretném kifejteni a véleményem a Felfedezők napján. A világot járva (109 országban filmeztem és róluk könyveket írtam) azonban egyre tágult érdeklődési köröm, szemtanúja és dokumentátora lettem a trópusi esőerdők irtásának, a biodiverzitás csökkenésének, a trópusi korallzátonyok pusztulásának.